Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150

1. vers

Tanító költemény, Ászáftól.
Isten, mért taszítottál el ///minket/// örökre?! Mért füstöl haragod legelőd juhai ellen?!

2. vers

Emlékezzél gyülekezetedre, melyet az ősidőben szereztél, melyet megváltottál, hogy örökölt törzsed legyen; a Sion hegyére, ahol lakást vettél!

3. vers

Emeld lépteidet az örök romok felé: a szentélyben mindent megrontott az ellenség!

4. vers

Szorongatóid ott üvöltöttek összejöveteleiden belül; jelvényekül a maguk jelvényeit helyezték el.

5. vers

Úgy válik majd ismertté, mint ///favágó,/// ki a fák sűrűjébe megy, hogy ///ott/// fejszéket emeljen.

6. vers

Már faragványait vágják szét baltával és fejszével együtt;

7. vers

szentélyeidre tüzet bocsátanak; Nevednek lakhelyét a földig szentségtelenítik.

8. vers

Szívükben ezt gondolják: Verjük le őket együtt! Fölégették Istennek minden gyülekező helyét (az országban) a földön.

9. vers

Jelvényeinket nem láttuk többé; próféta nem volt több. Nincs nálunk senki, aki tudná, meddig ///tart ez.///

10. vers

– Oh Isten, meddig gyalázkodik a szorongató? Mindig fogja káromolni Nevedet az ellenség?

11. vers

Miért vonod vissza kezedet, és ///pedig/// jobbodat?! Vond ki kebledből! Végezz!

12. vers

///Mégis csak/// Isten az én királyom ősidőktől fogva, ki annyiszor szabadított a földön!

13. vers

Hatalmaddal Te törted meg a tenger ///erejét;/// Te zúztad össze a szörnyek (sárkányok, nagy vízi kígyók) fejét a vizeken!

14. vers

Te morzsoltak szét a krokodil///ok/// fejét s adtad eledelül a pusztalakó népnek;

15. vers

Te fakasztasz forrást és patakot; Te szárítasz ki (állandó vizű) folyton folyó folyókat!

16. vers

Tiéd a nappal és Tiéd az éjszaka is! Te rögzítettél fényforrást és napot!

17. vers

Te határoztál meg mindenféle határt a földön: nyarat és őszt; te formáltad őket!

18. vers

Emlékezzél erre: ellenség káromolja Jahvét s bolond nép szidja Nevét.

19. vers

A vadállatnak ne add oda galambod lelkét; nyomorultjaidnak életéről ne feledkezzél meg örökre!

20. vers

Tekints a szövetségre! A föld sötét rejtekei telve vannak erőszak tanyáival.

21. vers

Az összetörtet ne hagyd visszamenni megszégyenülten; ///ellenkezőleg,/// a nyomorult és szegény dicsérjék Nevedet!

22. vers

Kelj föl, oh Isten! Pereld pereidet! Emlékezzél a gyalázatra, amellyel a bolond minden nap ///illet!///

23. vers

Ne feledkezzél meg a lármáról, ///melyet/// ellenségeid ///ütnek,/// azoknak kiáltozásáról, akik Ellened támadnak szüntelen!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150