Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150

verso 1

Tanító költemény, Ászáftól.
Isten, mért taszítottál el ///minket/// örökre?! Mért füstöl haragod legelőd juhai ellen?!

verso 2

Emlékezzél gyülekezetedre, melyet az ősidőben szereztél, melyet megváltottál, hogy örökölt törzsed legyen; a Sion hegyére, ahol lakást vettél!

verso 3

Emeld lépteidet az örök romok felé: a szentélyben mindent megrontott az ellenség!

verso 4

Szorongatóid ott üvöltöttek összejöveteleiden belül; jelvényekül a maguk jelvényeit helyezték el.

verso 5

Úgy válik majd ismertté, mint ///favágó,/// ki a fák sűrűjébe megy, hogy ///ott/// fejszéket emeljen.

verso 6

Már faragványait vágják szét baltával és fejszével együtt;

verso 7

szentélyeidre tüzet bocsátanak; Nevednek lakhelyét a földig szentségtelenítik.

verso 8

Szívükben ezt gondolják: Verjük le őket együtt! Fölégették Istennek minden gyülekező helyét (az országban) a földön.

verso 9

Jelvényeinket nem láttuk többé; próféta nem volt több. Nincs nálunk senki, aki tudná, meddig ///tart ez.///

verso 10

– Oh Isten, meddig gyalázkodik a szorongató? Mindig fogja káromolni Nevedet az ellenség?

verso 11

Miért vonod vissza kezedet, és ///pedig/// jobbodat?! Vond ki kebledből! Végezz!

verso 12

///Mégis csak/// Isten az én királyom ősidőktől fogva, ki annyiszor szabadított a földön!

verso 13

Hatalmaddal Te törted meg a tenger ///erejét;/// Te zúztad össze a szörnyek (sárkányok, nagy vízi kígyók) fejét a vizeken!

verso 14

Te morzsoltak szét a krokodil///ok/// fejét s adtad eledelül a pusztalakó népnek;

verso 15

Te fakasztasz forrást és patakot; Te szárítasz ki (állandó vizű) folyton folyó folyókat!

verso 16

Tiéd a nappal és Tiéd az éjszaka is! Te rögzítettél fényforrást és napot!

verso 17

Te határoztál meg mindenféle határt a földön: nyarat és őszt; te formáltad őket!

verso 18

Emlékezzél erre: ellenség káromolja Jahvét s bolond nép szidja Nevét.

verso 19

A vadállatnak ne add oda galambod lelkét; nyomorultjaidnak életéről ne feledkezzél meg örökre!

verso 20

Tekints a szövetségre! A föld sötét rejtekei telve vannak erőszak tanyáival.

verso 21

Az összetörtet ne hagyd visszamenni megszégyenülten; ///ellenkezőleg,/// a nyomorult és szegény dicsérjék Nevedet!

verso 22

Kelj föl, oh Isten! Pereld pereidet! Emlékezzél a gyalázatra, amellyel a bolond minden nap ///illet!///

verso 23

Ne feledkezzél meg a lármáról, ///melyet/// ellenségeid ///ütnek,/// azoknak kiáltozásáról, akik Ellened támadnak szüntelen!

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150