Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

140. zsoltár



1. vers

A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
Jahve, szabadíts meg engem a gonosz emberektől; ments meg engem erőszakos férfiaktól,


3. vers

kik szívükben gonosz dolgokat gondolnak, minden nap háborúságokat keltenek!


4. vers

Kiköszörülték nyelvüket, mint egy kígyó; ajkuk alatt vipera tüzes ///mérge/// van. (Hangosabban!)


5. vers

Jahve, őrizz meg engem az elvetemültek kezétől, ments meg az erőszakos férfiaktól; kik azon gondolkodnak, hogy jártomban fölborítsanak!


6. vers

Kevélyek kelepcét ástak nekem; hurkokat, hálót helyeztek el az út szélén; csapdákat tettek elém! (Hangosabban!)


7. vers

– Te vagy Istenem! – mondtam Jahvénak. – Jahve, vedd füledbe esedezésem szavát!


8. vers

Jahve, én Uram szabadító erőm! a fegyverkezés napján védelmet adtál fejemnek!


9. vers

Jahve, ne adj tért az elvetemültek kívánságainak. Tervet szőttek, ne adj sikert, (hisz fölemelkednének) hisz fejükbe szállna! (Hangosabban!)


10. vers

///Nézd/// azoknak fejét, akik körülfognak engem: ajkuknak tüzes mérge fedje el őket!


11. vers

Hadd zúduljanak tüzes szenek rájuk; taszítsd őket tűzbe; a hullámok közt föl ne keljenek!


12. vers

A ///rossz/// nyelvő embernek ne legyen megállása az országban; az erőszakos embert baj üldözze, míglen lezuhan!


13. vers

Tudom, hogy Jahve véghez viszi a nyomorultnak perét, a szegények ítéletét.


14. vers

Bizony a igazak magasztalni fogják Nevedet; az egyenesek orcáddal laknak majd együtt!



Csia Lajos 1978