Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

44. zsoltár



1. vers

A karvezetőnek, Kóráh fiainak, tanító költemény.


2. vers

Saját fülünkkel hallottuk, oh Isten, atyáink beszélték el nekünk: Te tetteket vittél véghez napjainkban, az őskori napokban.


3. vers

Saját kezeddel űztél ki nemzeteket, aztán beplántáltad őket; bajt hoztál népekre, aztán kibocsátottad őket.


4. vers

Hiszen nem karjukkal szerezték az országot, sem karjuk nem szabadította meg őket, hanem a Te jobbod, a Te karod, a Te orcád világossága, mivel kedvedet lelted bennük!


5. vers

Te vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj Jákóbnak szabadulást!


6. vers

Általad ledöntjük szorongatóinkat; neveddel széttiporjuk azokat, akik ellenünk fölkelnek.


7. vers

Mert nem az íjamban bízom; kardom meg nem szabadít engem;


8. vers

hanem Te szabadítasz meg szorongatóinktól; Te szégyeníted meg azokat, akik bennünket gyűlölnek!


9. vers

Jahvéban ujjongunk minden napon; nevednek örök hálával adózunk! (Hangosabban!)


10. vers

Mindamellett ///igaz, hogy/// eltaszítottál és megszégyenítettél bennünket; nem vonulsz már ki a mi seregeinkkel!


11. vers

Megfutamítottál bennünket szorongatónk előtt; gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.


12. vers

Odaadtál minket mint vágó juhokat; szétszórtál minket a nemzetek közé;


13. vers

népedet semmiségért adtad el; vételárukat nem szabtad magasra!


14. vers

Szomszédaink gyalázatára ///adtál,/// a körüllakók csúfjává és gúnyjává tettél;


15. vers

példaszóvá tettél a nemzetek közt; arra okká, hogy a népek fejüket rázzák.


16. vers

Szégyenem minden nap előttem van; pír fedi arcomat


17. vers

a gyalázkodók és gúnyolódók miatt, az ellenséggel a bosszúra szomjazókkal szemben.


18. vers

Mindez úgy jött ránk, hogy mi téged el nem felejtettünk, sem szövetségedet csalással meg nem ///szegtük;///


19. vers

a szívünk meg nem hátrált; lépteink ösvényedről el nem tértek.


20. vers

Ám szétzúztál minket a sakálok földén, és sötétséggel borítottál be minket.


21. vers

Ha elfelejtenénk Istenünk nevét és kezünket idegen isten felé terjesztenénk ki:


22. vers

nem kikutatná-é azt Isten? Hiszen Ő a szív titkainak ismerője!


23. vers

Hiszen érted gyilkolnak minket minden napon; olybá vesznek, mint ölésre szánt juhokat!


24. vers

Serkenj föl! Mért alszol, Uram?! Ébredj föl! Ne taszíts el örökre!


25. vers

Mért rejted el orcádat? ///Mért/// felejted el nyomorúságunkat és szorongásunkat?


26. vers

Mert a porig hajtottad lelkünket; hasunk a földhöz tapadt.


27. vers

Kelj föl segítségünkre; kegyelmedért válts meg bennünket!



Csia Lajos 1978