A zsoltárok 92 • Csia Lajos 1978 • Biblia (bible.kgyt.eu)

A zsoltárok

92. zsoltár

Zenekísérettel előadandó ének, szombat napjára.

Jó dolog Jahvét magasztalni, s nevednek muzsikálni, oh Magasságos;

reggel hírdetni kegyelmedet, s éjjel hűségedet

tíz húrú hangszeren, hárfán, citerazengéssel,

mert megörvendeztettél engem, oh Jahve, cselekedeteiddel; ujjongok kezed munkáján!

Míly nagyok munkáid, oh Jahve! Gondolataid igen mélyek!

A tulok-ember nem ismeri fel, a balga nem érti ezt.

Mikor az elvetemültek kihajtanak, mint a fő, és minden semmittevő kivirágzik, ///azért van,/// hogy örökre kiirtassanak.

Te, Jahve, ellenben örökre a magasságban vagy!

Hiszen, lám ellenségeid elvesznek; a semmittevők valamennyien széthullanak!

Szarvamat magasra emeled, mint a vadbikáét, friss olajjal hintesz meg!

Szememet legeltetem a rám leselkedőkön, akik feltámadnak ellenem; fülem a gonosztevőket hallgatja.

Az igazságos úgy hajt, mint a pálmafa; úgy nő, mint a libanoni cédrus;

elültetve Jahve házában, Istenünknek udvaraiban hajtanak;

még öreg korukban is fejlődnek, nedvdúsak, zöldellők lesznek,

hogy hirdessék, hogy Jahve egyenes, nekem kősziklám, nincs benne fonákság.