Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

39. zsoltár



1. vers

Jedutun karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.


2. vers

Elgondoltam: Vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; vigyázok szájamra, szájkosarat ///rakok rá,/// míg az az elvetemült jelen van velem!


3. vers

Szótlanul hallgattam, elnémultam a jótól megfosztottan, fájdalomtól elvadultan.


4. vers

Tüzet fogott bensőmben a szívem; amikor tűnődöm, tűz ég bennem; ///úgy/// jött a szó nyelvemre.


5. vers

Jahve, tudasd velem végemet, napjaim száma mennyi, mikor szűnöm meg.


6. vers

Íme pár tenyérnyi időt adtál nekem; életem annyi, mint a semmi előtted; csak egy lehelet minden ember, akárhogy áll is. (Hangosabban!)


7. vers

Bizony úgy jár minden ember, mintha árnyék volna; bizony semmiért lármáznak! ///Kincseket/// halmoznak fel, s nem tudják, ki gyűjti be őket.


8. vers

És most mire várhatok, Uram! Reménységem benned van!


9. vers

Minden hűtlenségemből szabadíts ki! Ne tégy engem a bolond gyalázkodásának tárgyává!


10. vers

Megnémultam! Számat ki nem nyitom, mert Te cselekedtél!


11. vers

Vedd le rólam csapásodat! Elenyészek, mert kezed megtámadott!


12. vers

Míg a bűnért bünteted, neveled az embert; ami kedves neki, szétmegy ///kezedtől,/// mintha moly ///enné./// Bizony lehelet minden ember! (Hangosabban!)


13. vers

Halld meg imádságomat, Jahve! Segítségért kiáltottam, vedd füledbe! Könnyeimmel szemben ne légy néma! ///Hisz/// én csak vándor vagyok tenálad, csak idegen, mint összes atyáim!


14. vers

Tekints el tőlem ///másfelé,/// hogy felderülhessek, mielőtt elmegyek, és már nem vagyok!



Csia Lajos 1978