Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

62. zsoltár



1. vers

A karvezetőnek, Jedutun ///nyomán,/// zenekísérettel, Dávidtól.


2. vers

Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem, tőle van szabadulásom!


3. vers

Bizony Ő kősziklám és szabadulásom, kőszálam, úgyhogy meg nem ingom nagyon!


4. vers

Meddig támadtok ti mindannyian egy emberre azért, hogy megöljétek, úgy, mint egy meghajlott falra, ///mint/// dűlő kerítésre?!


5. vers

Bizonyára az a szándékuk, hogy magasságából alá taszítsák őt; hazugságban gyönyörködnek; szájukkal áldanak, de belsejükben átkot mondanak. (Hangosabban!)


6. vers

Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem; bizony tőle való a reménységem.


7. vers

Bizony Ő a kősziklám és szabadulásom, fellegváram, nem ingadozom!


8. vers

Istenben van szabadulásom és dicsőségem; erős váram, menedékem Istenben!


9. vers

Bízzatok Benne minden időben; öntsétek ki eléje szíveteket! Isten a mi menedékünk! (Hangosabban!)


10. vers

Bizony a közember fiai csak annyik, mint egy lehelet; az emberek fiai hazugság; ők szállnak föl a mérlegben, mind együtt ///lenyomja/// őket egy lehelet.


11. vers

Ne bízzatok az elnyomás hasznában, se a ragadományban légvárakat ne építsetek! Ha a gazdagság megsokasul, szíveteket ne akasszátok rá!


12. vers

Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam én, hogy az erő Istené.


13. vers

Tiéd, Uram a kegyelem, mert Te az embernek munkái szerint fizetsz meg!



Csia Lajos 1978