Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

32. zsoltár



1. vers

Dávidtól, tanító költemény.
Boldog az, akinek lázadását elengedték, és vétkét elfedezték!


2. vers

Boldog az az ember, akinek Jahve bűnt nem ró fel, s kinek szellemében nincs árulás!


3. vers

Mikor hallgattam, csontjaim megavultak, mivel egész nap sóhajtoztam.


4. vers

Mert kezed nappal és éjjel rám nehezedett, s életnedvemet a nyári hőség megváltoztatta. (Hangosabban!)


5. vers

Vétkemet bevallom néked, bűnömet nem rejtettem el. Vallomást teszek pártütéseimről Jahvénak! – mondottam. Te pedig elengedted vétkem terhét!


6. vers

Ezért könyörög hozzád minden kegyes abban az időben, amikor megtalálható vagy. Bizony, még ha sok víz áradna is, hozzád nem érhet el!


7. vers

Te vagy menedékem a nyomorúságból! A szabadulás ujjongásával veszel engem körül! (Hangosabban!)


8. vers

Okossá teszlek, és megvilágosítlak az út felől, melyen menned kell; tanáccsal látlak el, míg szemem rajtad van.


9. vers

Ne legyetek olyanok, mint a lovak, mint az öszvérek, melyeknek nincs értelmük. Zablát, kantárt kell tenni szájukba, ///különben/// nem közelítenek hozzád.


10. vers

Sok a fájdalma az elvetemültnek, de azt, aki Jahvében bízik, kegyelem környezi.


11. vers

Örüljetek Jahvéban, vigadjatok ti igazságosak; ujjongjatok mind, ti egyenes szívűek!



Csia Lajos 1978