109. zsoltár
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
A karvezetőnek Dávidtól zenekísérettel.
(Magasztalásomnak Istene) Isten, akit magasztalok, ne maradt néma!
Hisz elvetemült szájat, álnok szájat nyitottak ellenem; hazug nyelvvel beszélnek ellenem!
Gyűlölködő szavakkal vettek engem körül, ok nélkül indítottak harcot ellenem.
Szeretetem fejében sátánokká lettek, míg én csak imádkozom!
Jó///tett/// fejében gonosszal illetnek, szeretetem fejében gyűlölettel.
Rendelj egy istentelent ellene; egy sátán álljon jobbja felől!
Mikor per alá jut, elvetemültnek bizonyuljon s imádsága váljék vétekké!
Napjai kevesek legyenek, hivatalát más vegye el!
Fiai árvákká legyenek, felesége özveggyé!
Fiai koldusokként bolyongjanak mindenfelé s otthonuk romjaitól távol keressék ///élelmüket!///
Uzsorás vessen tőrt mindenének, amije van s idegenek prédálják el, amit izzadsággal ///szerzett!///
Ne legyen olyan, aki kegyelmez neki s árváin senki se könyörüljön!
Utódjai legyenek kiirtásra szánva s egy más nemzedékben törültessék ki nevök!
Említsék meg atyáik bűnét Jahvénak s anyja vétke el ne törültessék!
Legyenek szüntelen Jahve előtt és emléküket is irtsák ki a földről,
azért, mert nem jutott eszébe, hogy kegyelmet gyakoroljon; ellenkezőleg, üldözte a nyomorultat és szegényt s a csüggedt szívűt, hogy megölje.
Szerette az átkot – hadd térjen hát rá! Nem gyönyörködtette az áldás – maradjon hát távol tőle!
Úgy öltötte fel az átkot, mint a ruháját – hatoljon hát belé úgy, mint a víz s csontjai közé, mint az olaj!
Legyen az (ruhájává) olyan számára, mint a ruha; legyen övévé és szüntelen szorítsa!
Ez legyen Jahvétól sátánjaimnak jutalma, azoké, akik gonoszat szólnak lelkem ellen!
Te pedig, én Uram, Jahve, cselekedjél velem Nevedért! Mert jó a te kegyelmed, ments meg engem!
Hiszen nyomorult és szegény vagyok én és szívem olyan bensőmben, mint a sebesült!
Úgy fogytam el, mint árnyék ///nap///lementekor; kiráztak, mint a sáskát.
Böjtöléstől ingott a térdem s húsomtól levált a kövérség.
Gyalázkodásuk tárgyává lettem; mikor meglátnak, fejüket rázzák.
Segíts meg engemet, Jahve, Én Istenem! Szabadíts meg kegyelmességed(nek megfelelően!) szerint.
Hadd tudják meg, hogy ez a Te kezed; hogy Te, Jahve cselekedtél!
Átkozódjanak ők, Te azonban áldasz! Fölkelhetnek, de megszégyenülnek és szolgád örvendeni fog!
Sátánjaim szégyenbe öltöznek; szégyenükkel, mint egy öltönnyel fedik el magukat.
Hadd zengjek szájammal nagy dicsőséget Jahvénak; hadd magasztaljam Őt sokak közepette!
Mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, kik lelkét elítélik!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
English
español
magyar