Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150

1. vers

Könyörgés, Dávidtól. Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Jahve az igazságos ügyet; figyelj kiáltásomra, vedd füledbe imádságom, melyet nem álnok ajakkal mondok.

2. vers

Bár kijönne orcád elől ítéletem! Bár azokon ragadna meg szemed, akik egyenes ///úton járnak!///

3. vers

Próbára tettél, éjjel meglátogattál, kiolvasztottál, ///semmit/// sem találtál; gondolatom nem megy túl azon, amint kimondok.

4. vers

Az ember tetteinek ajkad szavához kell igazodnia: de én őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől.

5. vers

Lábam ragaszkodott a Te keréknyomaidhoz; lépteim nem inogtak.

6. vers

Hozzád kiáltok, mert felelsz nekem, oh Isten!

7. vers

Nyújtsd füledet felém, hallgasd meg mondanivalómat! Tedd csodálatossá ///rajtunk többféle/// kegyelmedet, Te, ki megszabadítod azokat, akik menekülést keresnek a Te jobbodnál!

8. vers

Őrizz meg engem, mint szemednek fényét; szárnyad árnyékában rejts el engem

9. vers

az elvetemültek elől, kik rajtam erőszakot tesznek; ellenségeim elől, kik lelkemre ///törve/// vesznek engem körül!

10. vers

Hájukkal elzárták szívüket; szájukkal fennhéjázva beszélnek.

11. vers

Lépteink///ben/// most körülfognak; szemüket arra irányozzák, hogy földre terítsenek.

12. vers

Az oroszlán a képe ///mindegyiknek:/// az a vágyuk, hogy széttépjenek; az ifjú oroszlán ///a képük,/// mely rejtekhelyeken búvik.

13. vers

Kelj föl, Jahve! Menj eléje, teperd le; kardoddal szabadíts meg engem az elvetemülttől;

14. vers

karoddal férfiaktól, oh Jahve, férfiaktól, kik ///ehez/// a korhoz tartoznak; kiknek osztályrészük ///ez/// életben van; kiknek hasát javaiddal betöltöd; kiknek fiai jóllakottak, s kicsinyeiknek hagyják fölöslegüket.

15. vers

Én igazságban meg fogom látni orcádat, és betelek alakoddal, mikor felébredek!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150