A zsoltárok 41 • Csia Lajos 1978 • Biblia (bible.kgyt.eu)

A zsoltárok

41. zsoltár

A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.

Boldog az, aki a csekély ///ember dolgát/// megérti; az ///ilyent/// Jahve megmenti a bajnak idején.

Jahve megőrzi, élteti, úgyhogy boldog lesz a földön: nem adja őt oda ellenségei lelke ///vágyának.///

Jahve támogatja őt a betegágyon; betegségében egész betegágyát megváltoztatja.

Így szóltam: Jahve, irgalmazzál, gyógyítsd meg lelkemet, mert ellened vétkeztem!

Ellenségeim ezt mondták: baj érte! Mikor hal meg, s vész ki a neve?!

Ha jön valaki látogatóba, szíve hazugságot beszél, semmirekellőséget gyűjt össze magának: kimegy az utcára, s kibeszéli;

összes gyűlölőim együtt jóslásokat beszélnek majd ellenem; ellenemre rosszat gondolnak nekem:

„Valami baljóslatú dolog tapad hozzá, s aki ///egyszer/// elesett, többé nem kél fel!”

Még az az ember is, akivel békességben voltam, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, csalárdul fölém emelkedett!

De Te, Jahve, könyörülj rajtam, állíts talpra engem, hogy megfizessek nékik!

Arról tudom meg, hogy kedves voltam neked, hogy ellenségeim nem fognak ujjongani rajtam.

Ami engem illet, becsületességem miatt támogattál engem, s örökre orcád elé fogsz állítani engem!

Áldott legyen Izráel Istene, Jahve öröktől fogva örökké! Ámen! Ámen!