Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

Salmo 139



verso 1

A karvezetőnek, Dávidtól, zenekísérettel.
Oh Jahve, Te kikutatsz és ösmersz engemet!


verso 2

(Te tudod, hogy ülök, vagy felkelek) Te ösmered meg ülésemet és fölkelésemet; távolról érted, hogy mivel foglalkozom.


verso 3

Szóró lapátra veszed ösvényemet és megtelepedésemet; érdeklődéssel kíséred minden utamat.


verso 4

Mert egyetlen szó sem kerül ajkamra melyet Te, Jahve, mindenestől nem ismernél.


verso 5

Hátul is, elől is megszorítottál és rám helyezted Markodat!


verso 6

Oh csodálatos ismeret, mely felülmúlja felfogásomat! Túl meredek nekem – nem bírok vele!


verso 7

Hová menjek Szellemed elől?! Hová keljek át orcád elől?!


verso 8

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetem ágyamat, ott lellek!


verso 9

Ha a hajnal szárnyát venném föl, ha a tenger szélén vennék lakást,


verso 10

ott is Kezed nyugtatna le, oda is Jobbod ragadna ///el!///


verso 11

Ha így szólanék: Bárcsak a sötétség (fedezne el) nyomna alá s a világosság éjszakává változnék át mögöttem!:


verso 12

a sötétség nem volna Neked sötét, az éjszaka nappalként ragyogna s a sötétség olyan volna, mint a fény!


verso 13

Hiszen Te készítetted vesémet; anyám méhében Te szőttél engemet!


verso 14

Magasztallak, hogy ez oly félelmetesen sikerült! Csodásak alkotásaid, lelkem ennek nagy ismerője!


verso 15

Csontjaim nem voltak rejtve Előled, mikor rejtekben készültem, a föld mélyében kialakultam.


verso 16

Mikor méhmagzat voltam, Szemed látott; könyvedben minden ///tagom/// föl volt jegyezve; időkön át (alakultak) készültek, amikor még egy sem volt ///látható/// közülök!


verso 18

Mily drágák nekem elgondolásaid, oh Isten! Mily hatalmasak összegezéseik!


verso 18

Ha meg akarnám számolni őket, többen vannak a fövenynél! Ha felébredek, még Veled vagyok!


verso 19

Oh bár megölnéd az elvetemültet, oh Isten! Vérengző emberek, távozzatok el tőlem!


verso 20

Ők azok, akik keserő, lázadó teret szőnek Ellened; kik hiában veszik ///ajkukra Nevedet!/// Oh a Te ellenségeid!


verso 21

Ne gyűlöljem-e azokat, oh Jahve, akik Tégedet gyűlölnek? Ne utáljam-e azokat, akik Ellened fölkelnek?!


verso 22

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!


verso 23

Kutass át, oh Isten és ösmerd meg szívemet! Próbálj ki engem s ösmerd meg gondolataim menetét!


verso 24

Lásd meg, hogy van-e bennem fájdalom///ba vivő/// út! Örökkévaló úton vezess engem!



Csia Lajos 1978