Biblia

Csia Lajos 1978

kgyt

A zsoltárok

Salmo 71



verso 1

Nálad keresem menedékem, oh Jahve! Sohasem szégyenülök meg!


verso 2

Igazságosságodban ments meg, tégy szabaddá engem; nyújtsd hozzám füledet, és adj szabadulást!


verso 3

Légy kősziklám, ahol lakhatom, ahová mindig mehetek! Parancsot adtál, hogy megszabadítsanak, hisz Te vagy kőszálam és erősségem!


verso 4

Istenem adj menekülést a gonosztevő kezéből, a fonák és erőszakos ///embernek/// markából!


verso 5

Mert Te vagy reménységem, Uram Jahve, ifjúságomtól fogva bizalmam!


verso 6

Az anyai méhtől fogva rád támaszkodtam. Mióta anyám testéből kijöttem Te vagy menekvésem; szüntelenül téged dicsérlek!


verso 7

Sokaknak olyanná lettem, mint egy csodaszörny; de Te erős menedékem vagy!


verso 8

Szájam minden napon dicséreteddel van tele, a Te dicsőségeddel!


verso 9

Ne vess el engem az öregség idejében; ne hagyj el, amikor erőm elfogy!


verso 10

Mert ellenségeim ezt mondogatják felőlem, s akik lelkemre lesnek, így tanácskoznak egymással:


verso 11

Isten elhagyta őt – mondják – üldözzétek, ragadjátok meg őt, hisz nincs szabadító///ja///!


verso 12

Istenem, ne légy messze tőlem; Istenem, siess megmenteni engem!


verso 13

Szégyenüljenek meg, semmisüljenek meg, kik ellenségesen fordulnak lelkem ellen; gyalázat, szégyen borítsa azokat, akik káromat keresik!


verso 14

Ami engem illet, én mindig kitartok, s újra meg újra kezdem el mindenféle magasztalásodat!


verso 15

Szájam beszélni fogja igazságosságodat, minden napon szabadításaidat, mert nem tudom számukat.


verso 16

Megyek hatalmas ///tetteiddel,/// s emlékezetbe hozom igazságosságodat, a tied egyedül!


verso 17

Isten ifjúságomtól fogva tanított engem, s én mostanig hirdettem csodáidat,


verso 18

///egészen/// öregségemig, ősz hajamig! Ne hagyj el engem, míg karodat hirdetem a nemzedékeknek, s erős ///tetteidet/// minden következőnek!


verso 19

Igazságosságod felér, oh Isten, az ///égi/// magasságig, ki nagy dolgokat cselekedtél. Oh Isten, ki hasonlít hozzád?!


verso 20

///Hozzád,/// ki sok szorongást és bajt láttattál velünk; ki majd újra megelevenítesz bennünket, s a földnek mélységeiből újra felhozol bennünket.


verso 21

Megnöveled nagyságomat, s újra megvigasztalsz engemet,


verso 22

s hárfa///zengéssel/// én is magasztalni foglak téged, a Te hűségedet; citerával fogok zengeni néked Istenem, Izráelnek Szentje!


verso 23

Ujjongani fog ajkam, mert dalolni fogok neked, s a lelkem, melyet megváltottál.


verso 24

Nyelvem is minden nap igazságosságodról fog elmélkedni, mert megszégyenültek, mert elpirultak, akik káromat keresték!



Csia Lajos 1978