chapter 42
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66
/Íme, a szolgám, akit támogatok,/
**/választottam, akiben kedvemet lelem./
**/Lelkemet adtam belé,/
**/törvényt hirdet a népeknek./**
/Nem kiált, nem lármázik,/
**/nem hallatja hangját az utcán./**
/A megrepedt nádat nem töri el,/
**/a pislogó gyertyabelet nem oltja ki,/
**/a törvényt igazán hirdeti./**
/Nem pislog és nem reped meg,/
**/míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön./
**/Tanítására várnak a szigetek./**
Így szól Isten, az ÚR,
aki az egeket teremtette és kifeszítette,
aki kiterjesztette a földet és ami belőle sarjad,
aki leheletet ad a rajta lakó népnek
és lelket a rajta járóknak:
/Én, az ÚR hívtalak el igazságban./***
**/Fogom a kezedet, megőrizlek,/
**/és általad leszek szövetségben a néppel,/
**/és világosság leszel a nemzetek számára./**
/Hogy megnyisd a vakok szemét,/
**/hogy kihozd a tömlöcből a foglyokat/
**/és a fogházból a sötétben ülőket./**
/Én vagyok az ÚR, ez a nevem,/
**/és dicsőségemet nem adom másnak,/
**/sem dicséretemet a bálványoknak./**
/A régiek, íme, beteljesedtek,/
**/és most újakat hirdetek;/
**/mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek./**
Énekeljetek az ÚRnak új éneket,
dicséretet a föld széleiről,
ti, a tenger hajósai és ami a tengert betölti,
a szigetek és lakóik!
Emelje föl szavát a puszta
és annak városai,
a falvak, amelyekben Kédár lakik!
Ujjongjanak a kősziklák lakói,
kiáltsanak a hegyek tetejéről!
Adjanak dicsőséget az ÚRnak,
és hirdessék dicséretét a szigeteken!
Előjön az ÚR, mint egy hős,
felindul, mint egy harcos,
kiált, sőt rivall, és erőt vesz ellenségein.
Régtől fogva hallgattam,
némán megtartóztattam magam,
de most zihálva nyögök és lihegek,
mint egy szülő asszony.
Hegyeket és halmokat pusztítok el,
minden növényzetüket kiszárítom.
A folyókban szigetek keletkeznek,
és tavakat szárítok ki.
Olyan úton vezetem majd a vakokat,
amelyet nem ismernek,
olyan ösvényeken is irányítom őket,
amelyek nem ismerősek.
A sötétséget világossággá változtatom előttük
és az egyenetlen földet egyenessé.
Ezeket cselekszem velük,
és nem hagyom el őket.
Meghátrálnak, és mélyen megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak,
akik azt mondják az öntött képeknek:
Ti vagytok az isteneink!
Ti süketek, halljatok,
és ti vakok, tekintsetek föl és lássatok!
Ki vak, ha nem az én szolgám?
És ki olyan süket, mint megbízottam,
akit elbocsátok?
Ki olyan vak, mint a bizalmasom,
és olyan vak, mint az ÚR szolgája?
Sokat láttál, de nem gondoltad át.
Nyitva volt a füled, de nem hallottál.
Igazságáért tetszett az ÚRnak,
hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.*
De ezt a népet kirabolták és eltaposták;
bilincsbe verve, tömlöcben vannak mindnyájan,
fogházba zárták őket, prédává lettek,
és nem volt szabadító.
Prédává lettek, és nem volt senki,
aki azt mondta volna: Add vissza!
Ki veszi ezt figyelembe közületek,
ki ügyel és ki hallgat oda ezután?
Ki adta oda Jákóbot és Izráelt
prédául a fosztogatóknak?
Hát nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.
Ezért árasztotta rájuk heves haragját
és a háború tombolását.
Körülöttük lángolt, de nem értettek belőle,
megégtek tőle, de nem tértek észre!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66
English
español
magyar