Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

verse #1

Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: /„Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”/**

verse #2

Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az ÚRhoz.

verse #3

Ezt mondta: Ó, URam, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igaz­ságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.

verse #4

Ekkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz:

verse #5

/Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az ÚR, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet./**

verse #6

/Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!/**

verse #7

/Ez lesz a jel számodra az ÚRtól, hogy teljesíti az ÚR, amit mondott:/**

verse #8

/Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.”/** És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

verse #9

Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.

verse #10

Azt gondoltam:

Hát életem közepén

kell alászállanom a Seol kapuihoz,

megfosztva többi évemtől?

verse #11

Azt gondoltam:

nem látom már az URat,

az URat az élők földjén,

nem látok többé embert a világ lakói közül.

verse #12

Porsátramat lebontják,

és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát.

Fölgöngyölöm életemet, mint a takács,

hiszen levágott a fonalról engem.

Reggeltől estig végzel velem!

verse #13

Reggelig nyugton vártam,

de úgy összetörte minden csontomat,

mint az oroszlán.

Reggeltől estig végez velem!*

verse #14

Csipogtam, mint a fecske meg a daru,

nyögtem, mint a galamb,

szemem a magasba meredt.

URam, le vagyok sújtva, szabadíts meg!

verse #15

Mit mondjak? Mert szólt hozzám,

és meg is tette, amit mondott!

Csendesen élem le éveimet

lelkem keserűsége miatt!*

verse #16

Uram! Azáltal él minden,

és csak abban van lelkem élete,

hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!*

verse #17

Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség,

és te szereteteddel kivontad lelkemet

a pusztulás verméből,

és hátad mögé vetetted minden bűnömet!

verse #18

Mert nem a Seolban magasztalnak téged,

és nem a halottak dicsőítenek,

nem a sírverembe szállók

reménykednek hűségedben!

verse #19

Aki él, csak aki él, az dicsőít téged,

mint ma én!

Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.*

verse #20

Megszabadított engem az ÚR,

ezért énekeljünk lantpengetéssel

életünk minden napján az ÚR házában!

verse #21

Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meg­gyógyuljon.

verse #22

Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az ÚR házába?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66