A Zsoltárok könyve 7 • Revideált Új Fordítás (RÚF 2014) • Biblia (bible.kgyt.eu)

A Zsoltárok könyve

7. zsoltár

Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.

Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,

hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.

Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,

ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!

Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.

Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.

Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.

Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.

Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.