105. zsoltár
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!
Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára,
amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül!
Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.
Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
Azután éhínséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.
De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.
Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,
míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt.
Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.
Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,
hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.
Így került Izráel Egyiptomba, jövevényként Jákób Hám országában élt.
Igen szaporává tette népét az Úr, erősebbé ellenségeinél,
akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.
Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.
Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.
Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.
Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.
Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.
Szavára bögölyök jöttek meg szúnyogok egész területükre.
Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.
Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.
Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.
Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.
Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.
Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.
Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.
Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.
Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.
Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,
és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.
Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,
hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az Urat!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
English
español
magyar