102. zsoltár
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen.
Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.
Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék.
Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
English
español
magyar