36. zsoltár
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.
Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.
Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez!
Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150