A Zsoltárok könyve 19 • Revideált Új Fordítás (RÚF 2014) • Biblia (bible.kgyt.eu)

A Zsoltárok könyve

19. zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.

Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.

Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,

mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,

amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.

Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.

Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,

kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.

Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.

A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.

Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!