Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52

verso 1

Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta.

verso 2

Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az ÚR háza mellett.

verso 3

Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Rettegés mindenütt.

verso 4

Mert azt mondja az ÚR: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babiloni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilonba, és fegyverrel vágatja le őket.

verso 5

Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik azokat.

verso 6

Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilonba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál.

verso 7

Rávettél, URam, engem, és rávétettem,

megragadtál engem, és legyőztél!

Nevetségessé lettem,

naphosszat mindenki engem csúfol.

verso 8

Mert ahányszor csak megszólalok

és kiáltozom, így kiáltok:

Erőszak és romlás!

Mert az ÚR szava mindig csak gyalázatomra

és csúfságomra lett nekem.

verso 9

Ezért azt gondoltam:

Nem emlékezem róla,

és nem szólok többé az ő nevében.

De mintha égő tűz volna szívemben,

a csontjaimba rekesztve;

erőlködöm, hogy elviseljem,

de nem tehetem.

verso 10

Mert hallom sokak suttogását,

a rettenetet mindenfelől:

Jelentsétek föl, és mi is följelentjük!

Még azok is, akik barátaim,

mindnyájan eltántorodásomra várnak,

és azt mondják:

Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt,

és bosszút állhatunk rajta.

verso 11

De az ÚR velem van,

mint hatalmas hős;

azért elesnek üldözőim,

és nem bírnak velem.

Igen megszégyenülnek,

mert nem járnak sikerrel.

Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk.

verso 12

Azért, ó, Seregek URa,

aki megpróbálod az igazat,

belelátsz a vesékbe és a szívekbe,

hadd lássam rajtuk büntetésedet,

mert eléd tártam ügyemet!

verso 13

Énekeljetek az ÚRnak,

dicsérjétek az URat,

mert megszabadítja a szegények lelkét

a gonoszok kezéből.

verso 14

Átkozott az a nap, amelyen születtem;

ne legyen áldott az a nap,

amelyen anyám szült engem!

verso 15

Átkozott az az ember,

aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal:

„Fiúgyermeked született!”,

és igen megörvendeztette őt.

verso 16

Legyen az az ember olyan,

mint azok a városok,

amelyeket elveszített az ÚR,

és nem bánta meg:

reggel jajkiáltást halljon

és délben harci riadót.

verso 17

Miért nem öltek meg anyám méhében,

hogy anyám teste lett volna a sírom,

és méhe örökké terhes?

verso 18

Miért is jöttem ki anyám méhéből,

ha csak nyomorúságot látok és bánatot,

és napjaim gyalázatban érnek véget?

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52