capítulo 1
Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által,
ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,
aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.
Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel náluk különb nevet örökölt.
Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: /„Én Fiam vagy te, ma szültelek téged”/, és ismét: /„Atyja leszek, és ő Fiammá lesz”/?
Amikor pedig behozza elsőszülöttjét a világba, így szól: /És imádja őt Isten minden angyala./**
És az angyalokról ezt mondja: /Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává./**
A Fiúról pedig így szól: /A te trónod, ó, Isten, mindörökké megáll, és királyságod pálcája az igazság pálcája./**
/Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé./**
És: Uram, te kezdetben megvetetted a föld alapját, és a te kezed alkotásai az egek.
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind megavulnak, mint a ruha,
palástként összegöngyölíted őket, és mint a ruha elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el.
Melyik angyalnak mondta valaha: /„Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”/?
Nemde szolgáló lelkek azok valamennyien, akiket szolgálatra küldtek el azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?
English
español
magyar