Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

verso 1

Azután megkönyörül az ÚR Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.

verso 2

Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az ÚR földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.

verso 3

És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,

verso 4

e gúnydalt énekled Babilon királya fölött, és így szólsz:

Vége lett a nyomorgatónak,

vége lett az elnyomásnak!*

verso 5

Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját,

az uralkodók vesszejét.

verso 6

Aki népeket vert dühében

szüntelen veréssel,

aki haragjában nemzeteket igázott le,

azt most föltartóztathatatlanul kergetik.

verso 7

Megnyugodott, csöndes az egész föld,

ujjongva énekelnek.

verso 8

Még a ciprusok is örvendenek,

a Libánon cédrusai ezt mondják:

Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.

verso 9

Megrendül miattad ott lenn a Seol,

látva, hogy közeledsz,

fölriasztja miattad árnyait,

a föld minden hatalmasát,

fölkelti trónjukról

a népek királyait.

verso 10

Mind megszólalnak,

és ezt mondják neked:

Erőtlenné lettél te is, miként mi,

hozzánk hasonlóvá lettél!

verso 11

A Seolba hanyatlott kevélységed

és lantjaid zengése,

férgek lettek fekvőhelyed,

és pondrók a takaród!

verso 12

Miként hullottál le az égből,

fényes csillag, hajnal fia?

Lehullottál a földre,

aki népeken tapostál!

verso 13

Holott ezt mondtad szívedben:

Az égbe megyek föl,

Isten csillagai fölé

helyezem trónomat,

és az összegyülekezés

hegyén telepszem meg,

messze északon.

verso 14

A magas felhők fölé megyek föl,

és hasonló leszek a Magasságoshoz.

verso 15

Pedig a Seolba szállsz alá,

a sírgödör mélységébe!

verso 16

Akik csak látnak, rád tekintenek,

és elgondolkoznak:

Ez lenne a föld ama háborgatója,

aki királyságokat rendített meg?

verso 17

Aki a földkerekséget pusztasággá tette,

városait lerontotta,

és foglyait nem bocsátotta haza?

verso 18

A népek minden királya

dicsőségben nyugszik,

mindegyik a maga sírjában,

verso 19

de téged messzire dobnak a sírodból,

mint valami hitvány gallyat.

Befednek a meggyilkoltak,

a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók,

mint valami eltaposott holttestet.

verso 20

Nem úgy lesz temetésed, mint nekik,

mert elpusztítottad földedet,

megölted népedet.

Nem emlegetik soha többé

a gonoszok ivadékát.

verso 21

Készítsetek vágóhidat fiainak

atyáik vétkéért,

hogy föl ne keljenek,

ne örököljék e földet,

és ne töltsék be városokkal e föld színét!

verso 22

/Fölkelek ellenük,/ />
**/így szól a Seregek URa,/ />
**/és kivágom Babilon nevét és maradékát,/ />
**/ivadékait és utódait/ />
– ezt mondja az ÚR.

verso 23

/Sündisznók birtokává/ />
**/és állóvizek tócsájává teszem,/ />
**/és elsöpröm a pusztítás söprűjével/ />
– mondja a Seregek URa.

verso 24

Megesküdött a Seregek URa,

és azt mondta:

**/Úgy lesz, ahogy elgondoltam,/ />
**/úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:/**

verso 25

/összetöröm Asszíriát földemen,/ />
**/megtaposom hegyeimen,/ />
**/és eltávozik róluk igája,/ />
**/terhe eltávozik vállukról./**

verso 26

/Ez az elvégzett tanács/ />
**/az egész föld felől,/ />
**/és ez az a fölemelt kéz/ />
**/minden nép fölött./**

verso 27

Mert a Seregek URa határozott így,

és ki gátolhatja meg?

Keze föl van emelve,

ki fordíthatja el?

verso 28

Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.

verso 29

/Ne örvendj oly nagyon, Filisztea,/ />
**/hogy eltört a téged verő vesszeje,/ />
**/mert a kígyó gyökeréből vipera támad,/ />
**/és gyümölcse repülő sárkány lesz./**

verso 30

/De a szegények elsőszülöttei legelésznek,/ />
**/és a szűkölködők biztonságban nyugszanak./ />
**/Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki,/ />
**/és maradékodat megölöm./**

verso 31

/Jajgass, kapu, kiálts, város!/ />
**/Rettegj, egész Filisztea,/ />
**/mert füst jön észak felől,/ />
**/és nem marad el seregeiből senki sem!/**

verso 32

Mit kell majd felelni a nép követeinek?

Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját,

és ott találnak oltalmat népe szegényei.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66