26. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48
A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:
/Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul! /**
/Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait. /**
/Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem. /**
/Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam /**– ezt mondja az én Uram, az ÚR –, h/ogy nemzetek zsákmánya lesz! /**
/Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR./**
Mert így szól az én Uram, az ÚR: /Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilon királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel. /**
/Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened. /**
/Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat. /**
/Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba. /**
/Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek. /**
/Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják. /**
/Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé. /**
/Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az ÚR szóltam/** – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
Így szól az én Uram, az ÚR Tírusznak: /Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik! /**
/Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad. /**
/Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják:/
**/Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város,/
**/amely a tenger mentén lakott,/***
**/amely hatalmas volt a tenger miatt,/
**/mind ő, mind a lakói;/
**/akiktől mindenki félt,/
**/aki mellettük lakott!/**
/Íme, rettegnek a szigetek/
**/bukásod napján,/
**/és félelem tör a tengerben való szigetekre,/
**/hogy ilyen véged lett./**
Mert azt mondja az én Uram, az ÚR: /Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz, /**
/akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén, /**
/rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé /**– ezt mondja az én Uram, az ÚR.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48
English
español
magyar