11. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48
Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az ÚR házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.
Az ÚR azt mondta nekem: /Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. /**
/Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk. /**
/Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!/**
Ekkor leszállt rám az ÚR lelke, és azt mondta nekem: /Mondd, hogy így szól az ÚR: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben! /**
/Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel. /**
/Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle. /**
/Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok/** – ezt mondja az én Uram, az ÚR. –
/Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek. /**
/Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. /**
/Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket. /**
/Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”/**
Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?
Ekkor az ÚR így szólt hozzám:
/Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az ÚRtól, a mi birtokunk lett az ország!” /**
/Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.” /**
/Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. /**
/ És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot. /**
/ Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, /**
/ hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek. /**
/ De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! /**– ezt mondja a szívről az én Uram, az ÚR.
Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.
Fölszállt az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.
Akkor elmondtam a foglyoknak az ÚR minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48
English
español
magyar