chapter 5
Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt.
A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
English
español
magyar