Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

verse #1

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,

verse #2

ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.

verse #3

Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

verse #4

Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

verse #5

Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?

verse #6

Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”

verse #7

És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”,

verse #8

de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.

verse #9

Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”

verse #10

„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.

verse #11

Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,

verse #12

és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.”

verse #13

Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?

verse #14

Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13