6. fejezet
Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.
Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.
Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: /Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?/**
Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.
Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:
Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?
Jézus pedig azt mondta: /Ültessétek le az embereket./** Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak.
Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: /Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!/**
Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után.
Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra.
Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk.
A tenger pedig az erős szél miatt háborgott.
Amikor azért huszonöt vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.
Ő pedig azt mondta nekik: /Én vagyok, ne féljetek!/**
Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak.
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.
De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni.
Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
Jézus pedig így válaszolt: /Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok./**
/Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van./**
Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Jézus így válaszolt nekik: /Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött./**
Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel?
Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
Erre Jézus azt mondta nekik: /Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,/**
/mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak./**
Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!
Jézus pedig azt válaszolta: /Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha./**
/De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek./**
/Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el./**
/Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem./**
/Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon./**
/Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon./**
A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: /Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá./**
És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy /a mennyből szállt alá?/**
Jézus ekkor így válaszolt: /Ne zúgolódjatok egymás között!/**
/Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon./**
/Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön./**
/Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát./**
/Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van./**
/Én vagyok az élet kenyere./**
/A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak./**
/De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg./**
/Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért./**
A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?
Jézus azt mondta nekik: /Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek./**
/Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon./**
/Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital./**
/Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne./**
/Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam./**
/Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké./**
Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított.
A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni?
Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: /Ez megbotránkoztat titeket?/**
/Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!/**
/A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet./**
/ De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. /Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
És azt mondta: /Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki./**
Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: /Vajon ti is el akartok menni?/**
Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,
és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.
Jézus azt felelte: /Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög./**
Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
English
español
magyar