13. fejezet
A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt,
Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.
Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.
Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat?
Jézus így válaszolt: /Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted./**
Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: /Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám./**
Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
Jézus így válaszolt: /Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan./**
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: /Nem vagytok mindnyájan tiszták./**
Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: /Tudjátok, mit tettem veletek?/**
/Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok./**
/Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát./**
/Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek./**
/Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte./**
/Most, hogy tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek./**
/Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem./**
/Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok./**
/Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött./**
Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: /Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem./**
A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól?
Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.
Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél.
Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az?
Jézus így válaszolt: /Az, akinek a bemártott falatot adom./** És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta,
és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: /Amit teszel, hamar tedd meg./**
Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki.
Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt.
Amikor kiment, azt mondta Jézus: /Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne./**
/Ha megdicsőült benne Isten, akkor Isten is megdicsőíti őt önmagában, és most azonnal megdicsőíti őt./**
/Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is mondom./**
/Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást./**
/Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást./**
Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: /Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, később azonban utánam jössz./**
Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!
Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? /Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem./**
English
español
magyar