5. fejezet
Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van,
ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.
Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: /Akarsz-e meggyógyulni?/**
A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.
Azt mondta neki Jézus: /Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!/**
És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.
A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!
Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: /„Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!”/**
Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy /vedd fel és járj?/**
A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.
Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: /Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!/**
Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.
Jézus pedig így felelt nekik: /Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom./**
Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Jézus ekkor így válaszolt nekik: /Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi./**
/Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok./**
/Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt./**
/És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,/**
/hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt./**
/Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre./**
/Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak./**
/Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,/**
/és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia./**
/Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,/**
/és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre./**
/Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem./**
/Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz./**
/Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem./**
/Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról./**
/Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek./**
/Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában./**
/De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem./**
/De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,/**
/és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött./**
/Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,/**
/de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!/**
/Dicsőséget emberektől nem fogadok el,/**
/de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete./**
/Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok./**
/Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van?/**
/De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek./**
/Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt./**
/Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?/**
English
español
magyar