7. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
Ez az a beszéd, amelyet az ÚR szólt Jeremiásnak:
/Állj az ÚR házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az ÚR beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken a kapukon, hogy imádjátok az U/R/at!/**
/ Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok!/**
/ Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma ez!/**
/ Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között,/**
/ ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére,/**
/ akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké./**
/ Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk./**
/ Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek./**
/ Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek!/**
/ Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok/** – ezt mondja az ÚR.
/Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt!/**
/Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek/** – így szól az ÚR –, /bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek,/**
/ ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem./**
/ Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát./**
/ Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg./**
/ Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?/**
/ A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem./**
/ Vajon engem ingerelnek-e ők /**– ezt mondja az ÚR –, /nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat?/**
Azért azt mondja az én Uram, az ÚR: /Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki!/**
Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: /Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!/**
/ Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról,/**
/ hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!/**
/ De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat./**
/ Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat./**
/ De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik!/**
/ Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked./**
/ Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból!/**
/ Nyírd le hajadat és dobd el,/
**/kezdj gyászénekbe a hegytetőn,/
**/mert megvetette és elhagyta az /ÚR
**/ezt a nemzedéket, és haragszik rá./**
/ Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai /**– ezt mondja az ÚR./ Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt./**
/ Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt./**
/ Azért íme, eljönnek majd a napok/** – ezt mondja az ÚR –/, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely./**
/ E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat!/**
/ Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld./**
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
English
español
magyar