26. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
Jójákim uralkodásának kezdetén, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt, ezeket a szavakat mondta az ÚR:
Azt mondja az ÚR: /Állj az ÚR házának udvarába, és mindazoknak, akik eljönnek Júda minden városából, hogy imádkozzanak az ÚR házában, mondd el mindazokat a szavakat, amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el!/**
/Hátha szót fogadnak, és megtér mindenki gonosz útjáról. Akkor megbánom, hogy veszedelmet akartam okozni nekik cselekedeteik gonoszsága miatt./**
/Mondd meg nekik: Így szól az ÚR: Ha nem hallgattok rám, hogy törvényem szerint járjatok, amelyet elétek adtam,/**
/és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak a beszédére, akiket én küldtem hozzátok, pedig idejében küldtem őket, de nem hallgattatok rájuk,/**
/akkor hasonlóvá teszem ezt a házat Silóhoz, ezt a várost pedig a föld minden nemzetének átkává teszem./**
A papok, a próféták és az egész nép pedig hallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat mondta az ÚR házában.
Amikor Jeremiás befejezte a beszédet, amelyről az ÚR azt parancsolta, hogy mondja el az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Halállal kell lakolnod!
Miért prófétáltál így az ÚR nevében: „Olyan lesz ez a ház, mint Siló, ez a város pedig elpusztul, lakatlanná lesz”? És összegyűlt az egész nép Jeremiás körül az ÚR házában.
Amikor meghallották ezt Júda fejedelmei, fölmentek a király palotájából az ÚR házába, és leültek az ÚR házának új kapujában.
És így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, ahogyan fületekkel hallottátok.
Ekkor így szólt Jeremiás a fejedelmekhez és az egész néphez: Az ÚR küldött engem, hogy prófétáljak e ház és e város ellen mindezekkel a szavakkal, amelyeket hallottatok.
Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára, akkor megbánja az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegetett benneteket.
Én magam pedig, íme, a kezetekben vagyok: cselekedjetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok;
de tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll rátok és e városra és lakóira, mert bizony az ÚR küldött engem hozzátok, hogy fületek hallatára elmondjam mindezeket a szavakat.
Ekkor azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, mert az ÚRnak, a mi Istenünknek a nevében szólt hozzánk!
Fölkelt az ország vénei közül is néhány férfi, és így szóltak az egész összegyűlt néphez:
A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának az idejében, és így szólt Júda egész népéhez: Azt mondja a Seregek URa: Fölszántják a Siont, mint egy szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá, a templomhegy pedig erdős magaslattá lesz!
Megölte-e őt ezért Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem félték-e az URat? Nem könyörögtek-e az ÚRhoz? És nem bánta-e meg az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? Mi pedig ilyen nagy veszedelmet vonnánk a lelkünkre?
Volt egy másik ember is, aki az ÚR nevében prófétált, Úrijjá, Semajá fia Kirjat-Jeárimból. Ő is prófétált e város ellen és e föld ellen, egészen Jeremiás beszéde szerint.
Amikor meghallotta Jójákim király és minden vitéze és fejedelme beszédeit, halálra kerestette őt; de amikor Úrijjá ezt meghallotta, megijedt, és elmenekült Egyiptomba.
Jójákim király pedig embereket küldött Egyiptomba; Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba küldött.
És elhozták Úrijját Egyiptomból, és Jójákim király elé vitték, aki megölette őt karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe vettette.
De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, ezért nem adták őt a nép kezébe, hogy megöljék.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
English
español
magyar