14. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
/Gyászba borult Júda,/
**/és kapui roskadoznak./
**/Gyászolnak a földön,/
**/és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl./**
/A nemesek vízért küldik szolgáikat,/
**/akik elmennek a kutakig,/
**/de nem találnak vizet./
**/Üres edényekkel térnek vissza,/
**/szégyenkeznek, pironkodnak,/
**/és befedik a fejüket./**
/Megrepedezett a termőföld,/
**/mert nem esett eső a földön./
**/Szégyenkeznek a szántóvetők,/
**/és befedik fejüket./***
/Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,/
**/otthagyja borját, mert nincs fű./**
/A vadszamarak pedig/
**/a kopár sziklákon állnak,/
**/levegő után kapkodnak, mint a sakálok,/
**/szemük eleped, mert nincs fű./**
Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, URam, a te nevedért!
Mert törvényszegésünknek
se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened!
Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy ezen a földön olyan,
mint valami jövevény,
mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,
mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, URam,
a te nevedről neveznek bennünket.
Ne hagyj el minket!
Azt mondja az ÚR e népről: /Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket./**
Azt mondta nekem az ÚR: /Ne könyörögj e népért az ő érdekében!/**
/Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket./**
Én ezt mondtam: Ó, URam, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.
Erre az ÚR azt mondta nekem: /Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek./**
Azért azt mondja az ÚR a prófétákról: /Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!/**
/A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!/**
/Azért ezeket a szavakat mondd nekik:/
**/Nem szűnik meg szemem/
**/éjjel-nappal könnyeket hullatni,/
**/mert nagy csapás töri össze/
**/népem szűz leányát;/
**/igen fájdalmas lesz a sebe./**
/Ha kimegyek a mezőre,/
**/íme, fegyver által levágottak hevernek ott,/
**/ha pedig bemegyek a városba,/
**/éhínség miatt elepedtek./
**/A próféták és a papok pedig/
**/olyan földre költöznek,/
**/amelyet nem ismernek!/***
Egészen elvetetted Júdát,
ennyire utálja a lelked Siont?
Miért vertél meg úgy,
hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk,
de nem ért semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de íme, csak rettegés van!
Beismerjük, URam, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is:
bizony vétkeztünk ellened!
Ne vess meg, kérünk a te nevedért,
ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!
Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet!
Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna?
Talán az ég adja a záporokat?
Hát nem te, URunk, Istenünk?
Benned reménykedünk,
hiszen te cselekedted mindezt!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
English
español
magyar