Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

1. vers

Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat.

2. vers

Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.

3. vers

Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat.

4. vers

Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.

5. vers

Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.

6. vers

Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt.

7. vers

Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul.

8. vers

Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.

9. vers

Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre?

10. vers

Az Urat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől.

11. vers

Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az Úr.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14