10. fejezet
Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított.
Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat.
Akkor majd azt mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az Urat! De mit is tehetne értünk a király?
Hangzatosan fogadkoztak, hamisan esküdöztek, még szerződéseket is írtak, az igazság pedig olyan lett, mint a burjánzó mérges gaz a szántóföld barázdáiban.
A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége.
Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, szégyent vall tervével Izráel!
Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén!
Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! – a halmoknak pedig: Omoljatok ránk!
Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt.
Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért.
Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál.
Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.
Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál.
De néped körében harci lárma támad, és elpusztul minden erődítményed, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, mikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le.
Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!
English
español
magyar