Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42

verse #1

Bizony, gúnyolódók vesznek körül!

Szemem civódásukon időzik.

verse #2

Tedd meg, vállalj értem kezességet,

különben ki kezeskedne értem?

verse #3

Mivel szívüket elzártad az értelem elől,

azért nem is engedheted felülkerekedni őket.

verse #4

Aki prédára juttatja a barátait,

annak még fiai is hiába epekednek.

verse #5

Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt,

és olyanná lettem előttük, mint akit arcon köptek.

verse #6

Szemem elhomályosodott a bosszúság miatt,

minden tagom olyan, mint az árnyék.

verse #7

Megütköznek ezen a becsületesek,

és az ártatlan felháborodik a képmutató miatt.

verse #8

Ám az igaz kitart az útján,

és a tiszta kezű ember erősebbé lesz.

verse #9

Nosza hát, térjetek vissza ide mindnyájan.

Jöjjetek, úgysem találok bölcset közöttetek.*

verse #10

Napjaim elmúltak,

szívemnek kincsei,

terveim meghiúsultak.

verse #11

Az éjszakát nappallá akarják változtatni;

mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.*

verse #12

Ha abban reménykedem, hogy a sír az otthonom,

és a sötétségben vetettem meg ágyamat;

verse #13

ha a sírnak mondom: „Te vagy az én atyám”,

a férgeknek pedig: „Ti vagytok az én anyám és néném”,

verse #14

hol van akkor reménységem,

ki lát reményt számomra?

verse #15

Leszáll a sírba,

velem együtt nyugszik a porban.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42