22. fejezet
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
/Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának./**
/Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni./**
/Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!/**
/De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe./**
/A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket./**
/A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette./**
/Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók./**
/Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre./**
/Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel./**
/Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája./**
/Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott./**
/Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás./**
/Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak./**
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.
Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.
Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: /Mit kísértetek engem, képmutatók?/**
/Mutassatok nekem egy adópénzt!/** Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
Ekkor azt kérdezte tőlük: /Kié ez a kép és a felirat?/**
Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: /Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!/**
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.
Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:
Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.
Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.
Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik: /Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát./**
/Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben./**
/A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:/**
/„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene./**
Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,
majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Jézus pedig így válaszolt: /Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből./**
/Ez az első és nagy parancsolat./**
/Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat./**
/E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták./**
Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:
/Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? /Azt mondták neki: Dávidé.
Ismét kérdezte őket: /De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy/**
/szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem./**
/Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?/**
Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.
English
español
magyar