15. fejezet
Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:
Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.
Ő pedig így felelt nekik: /Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?/**
/Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon./**
/Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját./**
/Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által./**
/Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:/**
/Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem./**
/Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai./**
Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: /Halljátok és értsétek meg:/**
/nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert./**
Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
Ő pedig így válaszolt: /Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett./**
/Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek./**
Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
Jézus pedig így szólt: /Hát még ti is értetlenek vagytok?/**
/Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?/**
/Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert./**
/Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások./**
/Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik./**
Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.
Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!
De ő így felelt: /Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem./**
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!
Ő erre így válaszolt: /Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek./**
Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!
Ekkor Jézus azt mondta neki: /Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint./** És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.
Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.
És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.
A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: /Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton./**
És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?
Jézus azt kérdezte tőlük: /Hány kenyeretek van? /Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.
Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.
English
español
magyar