8. fejezet
Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik:
/Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük./**
/És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek./**
Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában?
És Jézus megkérdezte tőlük: /Hány kenyeretek van?/** Azok pedig azt mondták: Hét.
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették.
Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral,
pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket,
és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.
Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék.
Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: /Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek./**
Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.
De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.
Ő pedig arra intette őket: /Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!/**
Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: /Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek?/**
/Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek?/**
/Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal?/** Ők így feleltek: Tizenkettőt.
/Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? /Azok pedig azt mondták: Hetet.
Akkor azt mondta: /Még mindig nem értitek?/**
Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg.
Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: /Látsz-e valamit?/**
Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent.
Akkor hazaküldte, és azt mondta: /Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad!/**
Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: /Kinek mondanak engem az emberek?/**
Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.
De ő tovább kérdezett: /És ti kinek mondotok engem?/** Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus.
És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla.
Jézus először jelzi halálát és feltámadását (Mt 16,21–23; Lk 9,22)
És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad.
Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte.
Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: /Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!/
/>
Jézus követése (Mt 16,24–28; Lk 9,23–27)
A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: /Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem./**
/Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt./**
/Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?/**
/Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?/**
/Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal./**