2. fejezet
Néhány nappal később ismét bement Kapernaumba, és meghallották, hogy otthon van.
Hamarosan olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el. Ő pedig hirdette nekik az igét.
Egy bénával akartak hozzá menni, akit négyen emeltek.
De mivel a sokaság miatt nem juthattak a közelébe, megbontották a ház fedelét, ahol ő volt, és rést vágva leeresztették a nyoszolyát, amelyen a béna feküdt.
Jézus pedig látva hitüket azt mondta a bénának: /Fiam, megbocsáttattak a bűneid./**
Néhány ott ülő írástudó így okoskodott magában:
Hogyan mondhat ez ilyeneket? Hiszen ez istenkáromlás! Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül Isten?
Jézus azonnal felismerte lelkében, hogy azok magukban így okoskodnak, és azt mondta nekik: /Miért tanakodtok így magatokban?/**
/Mi könnyebb, azt mondani a bénának: megbocsáttattak a bűneid, vagy azt mondani: kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?/**
/De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani/** – azt mondta a bénának –:
/mondom neked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és menj haza!/**
Az pedig azonnal fölkelt, fölvette nyoszolyáját, és mindenki szeme láttára kiment, úgyhogy mindnyájan elcsodálkoztak, és dicsőítették Istent ezt mondva: Még sohasem láttunk ilyet!
Amikor ismét kiment a tenger mellé, egész sokaság ment hozzá, és tanította őket.
Majd amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült, és azt mondta neki: /Kövess engem! /Az pedig felkelt, és követte őt.
Amikor az ő házában asztalhoz ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mert sokan voltak, akik követték őt.
Amikor pedig az írástudók és a farizeusok látták, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, szóvá tették a tanítványai előtt, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik együtt.
Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: /Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket./**
János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek azért, és így szóltak hozzá: Miért van az, hogy János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
Jézus pedig így felelt: /Böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek./**
/De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak./**
/Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára, hiszen ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, és még nagyobb lesz a szakadás./**
/És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, és a tömlők is tönkremennek; hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni./**
És történt, hogy szombaton a vetések között haladt, és tanítványai menet közben kalászokat tépdestek.
Ekkor a farizeusok azzal álltak elő: Nézd! Miért tesznek olyat szombaton, amit nem szabad?
Ő pedig azt mondta nekik: /Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett?/**
/Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni, csak a papoknak, és adott a társainak is?/**
És azt mondta nekik: /A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért./**
/Mert az Emberfia ura a szombatnak is./**
English
español
magyar