4. fejezet
Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:
/Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni./**
/És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták./**
/Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben./**
/Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt./**
/Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést./**
/Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit./**
És azt mondta nekik: /Akinek van füle a hallásra, hallja meg!/**
Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
Ő pedig azt mondta nekik: /Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,/**
/hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek./**
Majd így szólt: /Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?/**
/A magvető az igét hinti./**
/Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét./**
/Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,/**
/de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak./**
/A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,/**
/de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz./**
/A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit./**
Majd azt mondta nekik: /Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?/**
/Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne./**
/Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!/**
Majd így szólt hozzájuk: /Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak./**
/Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van./**
Ezt is mondta: /Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,/**
/és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan./**
/Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban./**
/Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett./**
Majd azt mondta: /Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?/**
/A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,/**
/de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak./**
És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.
Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.
Még aznap este azt mondta nekik: /Menjünk át a túlsó partra!/**
Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.
Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.
Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?
Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: /Hallgass, némulj el!/** És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
Majd így szólt hozzájuk: /Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?/**
Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?
English
español
magyar