30. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66
/Jaj a pártütő fiaknak /**– így szól az ÚR –/,/
**/akik nélkülem viszik véghez tervüket,/
**/és szövetséget kötnek, de nem lelkem által,/
**/hogy bűnt bűnre halmozzanak!/**
/Akik Egyiptomba mennek le,/
**/de számat nem kérdezik meg,/
**/a fáraó oltalmába menekülnek,/
**/és Egyiptom árnyékába rejtőznek./**
/De a fáraó oltalma szégyenetekre lesz,/
**/és az Egyiptom árnyékában való rejtőzés/
**/gyalázatot hoz rátok./**
/Mert fejedelmei már Cóanban voltak,/
**/és követei Hánészig jutottak./**
/Mindnyájan megszégyenülnek/
**/az olyan nép miatt, amelyik nem használ nekik./
**/Az ilyen nem segít és nem használ,/
**/hanem szégyenükre és gyalázatukra lesz!/**
/Jövendölés Dél vadállatai ellen:/
**/Az ínség és szükség földjén keresztül,/
**/ahol nőstény és hím oroszlán,/
**/viperák és szárnyas sárkányok élnek,/
**/szamárcsikók hátán viszik gazdagságukat,/
**/és tevék púpján viszik kincsüket a népnek,/
**/amely nem használ nekik./**
/Hitvány és üres Egyiptom segítsége,/
**/ezért így hívom őt: Ráháb, a tehetetlen./**
/Most menj, írd föl ezt előttük egy táblára,/
**/jegyezd föl egy könyvbe,/
**/hogy megmaradjon az utolsó napra,/
**/örök bizonyságul./**
/Mert pártütő nép ez, hazug fiak;/
**/fiak, akik nem akarnak hallgatni/
**/az ÚR törvényére./**
/Akik ezt mondják a látóknak:/
**/„Ne lássatok”, és a prófétáknak:/
**/„Ne prófétáljatok nekünk igazat,/
**/beszéljetek kedvünk szerint valókat,/
**/prófétáljatok csalárdságokat!/**
/Hagyjátok el ezt az utat,/
**/térjetek le már erről az ösvényről,/
**/ne zavarjatok bennünket Izráel Szentjével!”/**
/Ezért így szól Izráel Szentje:/
**/Mivel megvetettétek ezt a beszédet,/
**/a sanyargatásban és hamisságban bíztok,/
**/és ezekre támaszkodtok:/**
/azért ez a bűn olyan lesz nektek,/
**/mint hasadék a magas kőfalon,/
**/amely már omlani készül,/
**/és egyszer csak hirtelen összedől./**
/Összetörik, mint a fazekasok edénye,/
**/amelyet kíméletlenül összetörnek,/
**/és nem lehet töredékei között/
**/még olyan cserepet sem találni,/
**/amellyel parazsat lehetne vinni a tűzhelyről/
**/vagy vizet meríteni a tócsából./**
Mert így szól az én Istenem,
az ÚR, Izráel Szentje:
**/A megtérés és megnyugvás/
**/megmentene benneteket,/
**/a csöndesség és bizalom/
**/erősségetek lehetne./
**/De ti nem akarjátok,/**
hanem azt mondjátok:
„Nem, hanem lóháton menekülünk”
– ezért majd menekülnötök kell.
„Gyors paripán elvágtatunk”
– ezért gyorsak lesznek üldözőitek.
Ezer fut el egy ember riasztására,
öt ember fenyegetésére pedig úgy elfuttok mind,
hogy csak egy szál pózna marad a hegytetőn,
mint egy zászlórúd a halmon.
De azért vár még az ÚR,
hogy könyörüljön rajtatok,
és azért felséges ő,
hogy megkegyelmezzen nektek.
Mert bár ítélő Isten az ÚR,
de boldogok mindazok, akik őt várják.
Mert te nép, mely a Sionon, Jeruzsálemben laksz, nem fogsz sírni többé, bizonyosan könyörül ő rajtad; mihelyt meghallja kiáltásod hangját, felel neked.
Bár az ínség kenyerét és a nyomorúság vizét adja nektek az Úr, nem kell többé elrejtőzködniük tanítóidnak, hanem szemed tanítóidra nézhet!
És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: /Ez az út, ezen járjatok!/**
Akkor megutáljátok majd ezüstözött bálványaitokat és aranyból öntött képeiteket, kiszórod őket, mint valami undokságot. Ki innen! – mondod nekik.
Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és a kenyér, a föld termése bőséges és tápláló lesz, és nyájad széles mezőn legel azon a napon.
Az ökrök és a szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet lapáttal és villával szórnak eléjük.
Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon vízzel teli patakok lesznek a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a tornyok.
A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap fénye hétszer erősebb lesz, olyan, mint hét nap fénye azon a napon, amikor bekötözi az ÚR népe sebeit, és a sérültek sebhelyét meggyógyítja.
Íme, az ÚR neve jön messziről,
haragja lángol, sűrűn gomolyog.
Ajka haraggal telve,
nyelve olyan, mint az emésztő tűz.
Lehelete, mint a megáradt patak,
amely nyakig ér,
megrostálja a népeket a pusztulás rostájában,
és a tévelygés zabláját veti a népek szájába.
És fölzendül éneketek,
úgy, mint a szent ünnep éjszakáján;
és örvendezik szívetek,
mint azé, aki sípszóra vonul az ÚR hegyére,
Izráel kőszálához.
Megzendül az ÚR dicsőséges szava,
megmutatja izzó haragjában
és emésztő tűz lángjában lesújtó karját,
felhőszakadással, zivatarral és jégesővel.
Mert megretten Asszíria az ÚR hangjától,
vesszejével veri azt.
A büntető vessző minden sújtását,
amelyet az ÚR mér rá,
dobokkal és citerákkal fogjátok kísérni,
míg ő kezét hadakozásra emelve harcol ellene.
Mert rég készen van a szörnyű tűzhely,
készen áll az már a királynak is,
kimélyítve és kiszélesítve,
és a máglyához tűz és fa is van bőven.
Az ÚR lehelete gyújtja meg azt,
mint egy kénköves patakot.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66
English
español
magyar