capítulo 17
Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre.
És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.
És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: /Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok./**
Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek.
De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: /Keljetek fel, és ne féljetek!/**
Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Jézust.
Amikor a hegyről lejöttek, Jézus megparancsolta nekik: /Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból./**
És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
Ő pedig azt felelte: /Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít./**
/De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük./**
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél.
Amikor leértek a sokasághoz, egy ember odament hozzá, térdre borult előtte,
és így szólt: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, gyakorta esik tűzbe és gyakorta vízbe.
Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
Jézus pedig azt mondta: /Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Vezessétek őt ide hozzám!/**
Jézus megdorgálta az ördögöt, és az kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Jézus pedig azt mondta nekik: /A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek./**
/Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által./**
Amikor pedig Galileában jártak, azt mondta nekik Jézus: /Az Emberfia emberek kezébe adatik,/**
/megölik őt, de harmadnap feltámad. /Ezen nagyon elszomorodtak.
Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drachmát?
De igen – felelte. És amikor bement a házba, megelőzte őt a beszédben Jézus ezzel a kérdéssel: /Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől?/**
Az idegenektől – hangzott a válasz. /Tehát a fiak mentesek/** – mondta Jézus.
– /De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted./**
English
español
magyar