capítulo 2
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
és kiáltsatok szent hegyemen!
Rémüljön meg az ország minden lakója,
mert eljön az ÚR napja, bizony közel van.
Sötétség és homály napja,
felhő és ború napja,
mint a hegyekre ráterülő alkonyat!
Nagy és hatalmas nép jön,
amilyen nem volt kezdettől fogva soha,
és nem is lesz többé ezután
nemzedékről nemzedékre.
Előtte tűz emészt, utána láng lobog.
Előtte olyan az ország, mint az Éden kertje,
utána pedig kietlen pusztaság,
semmi sem menekülhet meg előle.
Olyan az alakjuk, mint a lovaké,
és úgy száguldoznak, mint a lovasok.
Amikor a hegyek tetején szökellnek,
olyan a hangjuk, mintha hadi szekerek robognának,
vagy mintha a tarlót emésztő tűz ropogna.
Olyanok, mint az ütközetre kész hatalmas sereg.
Megrémülnek tőle a népek,
minden arc elsápad.
Száguldoznak, mint a hősök,
fölmásznak a kőfalakra, mint a harcosok.
Mindegyik a maga útján halad,
nem térnek le ösvényeikről.
Nem akadályozzák egymást,
mindegyik a maga útján halad.
Nekirontanak a fegyvernek,
és nem lehet megállítani őket.
Betörnek a városba,
futkároznak a kőfalon,
bemásznak a házakba,
betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
Reszket előttük a föld,
és megrendülnek az egek.
A nap és a hold elsötétedik,
a csillagok is elvesztik fényüket.
És megzendül az ÚR szava serege előtt,
mert igen nagy az ő tábora,
hatalmas az ő rendeletének végrehajtója.
Bizony nagy az ÚR napja, és igen rettenetes!
Ki állhat meg akkor?
De még most is így szól az ÚR:
**/Térjetek meg hozzám teljes szívetekből,/
/Szíveteket szaggassátok meg,/
késedelmes a haragra, nagy kegyelmű,
és bánkódik a veszedelem miatt.
Ki tudja, hátha visszatér és megkönyörül,
és áldást hagy maga után.
Hozzatok étel- és italáldozatot az ÚRnak,
a ti Isteneteknek!
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!
Gyűjtsétek össze a népet,
szenteljétek meg a gyülekezetet!
Hívjátok össze a véneket,
gyűjtsétek össze a kisdedeket
és a csecsszopókat!
Jöjjön ki szobájából a vőlegény
és kamrájából a menyasszony!
A templomcsarnok és az oltár között
sírjanak a papok, az ÚR szolgái,
és ezt mondják:
Légy kegyelmes, URam, népedhez,
és ne engedd, hogy szidják örökségedet!
Ne példálózzanak velünk a pogányok!
Miért mondanák a népek között:
Hol van az ő Istenük?
Féltő szeretetre gyulladt az ÚR
a földje iránt, és megszánta népét.
Így válaszolt népének az ÚR:
**/Íme, annyi gabonát,/
/Elűzöm tőletek az északi népet is,/
Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz,
mert nagy dolgokat cselekedett az ÚR!
Ne féljetek, ti mezei vadak,
mert zöldülnek a puszta legelői!
A fák megtermik gyümölcsüket,
a füge és szőlő is kitárja gazdagságát.
Ti is, Sionnak fiai,
örvendezzetek és vigadjatok
az ÚRban, a ti Istenetekben,
mert megadja nektek az esőt igazság szerint:
korai és késői esőt hullat rátok, mint kezdetben.
Megtelnek a csűrök gabonával, és a sajtók bőven árasztják a mustot és az olajat.
/Kárpótollak benneteket azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, szöcske, cserebogár és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem./**
/Bőségesen ehettek majd, és megelégedtek. És magasztaljátok az ÚRnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek./**
/Akkor megtudjátok, hogy én Izráel között vagyok, és hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, és nincs más! Soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek./**
/Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak./**
/Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm lelkemet azokban a napokban./**
/Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat./**
/A nap sötétté válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az ÚR nagy és rettenetes napja./**
/De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, ahogyan megígérte az ÚR, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az ÚR!/**
English
español
magyar