capítulo 33
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
Azután így szólt Mózeshez az ÚR: /Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom./**
/Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat./**
/Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménynyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton./**
Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit.
Így szólt az ÚR Mózeshez: /Mondd meg Izráel fiainak: „Keménynyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.”/**
És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.
Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az URat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül.
Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba.
És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel.
Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában.
Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból.
Azt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem.
Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
Ő így szólt: /Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?/**
Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen!
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.
Az ÚR azt felelte Mózesnek: /Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged./**
Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!
Erre azt mondta az ÚR: /Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek./**
Majd így folytatta: /Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon./**
Majd azt mondta az ÚR: /Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára!/**
/És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok./**
/Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod./**
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
English
español
magyar