chapter 12
És kezdett nekik példázatokban beszélni: /Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott benne, és tornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és elutazott./**
/A maga idejében egy szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből,/**
/akit azok megragadtak, megvertek, és üres kézzel küldtek vissza./**
/Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, azt fejbe verték, és gyalázatosan elbántak vele./**
/Ezután ismét másikat küldött, ezt pedig megölték. Több más szolgát is küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek./**
/Még volt egy egyetlen, szeretett fia is, utoljára őt is elküldte hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni./**
/A munkások azonban így beszéltek egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és a miénk lesz az örökség!/**
/Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre./**
/Mit tesz erre majd a szőlő ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja./**
/Nem olvastátok az Írást? Amely követ az építők félrelöktek, az lett a szegletkő./**
/Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben./**
Azon voltak már, hogy elfogják, de féltek a sokaságtól. Ezért, noha megértették, hogy a példázatot ellenük mondta, mégis otthagyták őt, és továbbmentek.
Majd elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják beszédben.
Azok odamentek, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem vagy tekintettel senkire, mert nem az emberek személyére nézel, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk?
Ő pedig átlátta kétszínűségüket, és azt mondta nekik: /Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!/**
Azok hoztak neki, mire így szólt: /Kié ez a kép és a felirat? /Így feleltek: A császáré.
Jézus ekkor azt mondta nekik: /Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!/** És igen elálmélkodtak rajta.
Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték tőle:
Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és özvegyet hagy hátra, gyermeket pedig nem, akkor az özvegyet vegye el az ő testvére, és támasszon utódot testvérének.
Heten voltak azért testvérek. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot.
Majd a második is elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen történt a harmadikkal is.
És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
A feltámadáskor, amikor majd feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.
Jézus pedig így válaszolt nekik: /Nemde azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?/**
/Mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben./**
/A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene?/**
/Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek./**
Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nekik, és megkérdezte tőle: Melyik az első az összes parancsolat közül?
Jézus pedig azt felelte neki: /Ez az első: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr./**
/Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat./**
/A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat./**
Akkor azt mondta neki az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más.
És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál.
Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: /Nem vagy messze az Isten országától./** És többé senki sem merte őt megkérdezni.
Amikor Jézus a templomban tanított, feltette a kérdést: /Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?/**
/Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: Azt mondta az Úr az én uramnak, hogy ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségedet a lábad alá nem vetem./**
/Ha tehát maga Dávid nevezi őt Urának, akkor hogyan lehet neki a fia? /És a nagy sokaság örömest hallgatta.
Tanításában még azt is mondta: /Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, szeretik a piacokon való köszöntéseket,/**
/az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon,/**
/akik fölemésztik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletben részesülnek./**
Majd leült Jézus a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogy a sokaság miként tesz pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba.
Egy szegény özvegyasszony is odajött, és két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele.
Akkor előszólította tanítványait, és azt mondta nekik: /Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindenki másnál./**
/Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből beledobta mindazt, amije csak volt, az egész vagyonát./**
English
español
magyar