chapter 10
Onnan útra kelve Júdea vidékére ment és a Jordán túlsó partjára, ahol ismét sokaság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint tanította őket.
A farizeusok pedig azért, hogy próbára tegyék, odamentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania.
/Mit parancsolt nektek Mózes? /**– kérdezett vissza.
Erre azt válaszolták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
Jézus ekkor azt mondta nekik: /Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot,/**
/mert a teremtés kezdete óta Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette őket./**
/Azért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,/**
/és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem kettő az, hanem egy test./**
/Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza./**
Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai.
Ő pedig azt mondta nekik: /Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene./**
/Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el./**
Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették.
Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: /Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa./**
/Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba./**
Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket.
Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
Jézus pedig azt mondta neki: /Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten./**
/Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat./**
Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: /Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!/**
Az pedig elszomorodott ezen a beszéden, és búsan elment, mert nagy vagyona volt.
Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: /Milyen nehéz a gazdagoknak bejutni Isten országába!/**
A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: /Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!/**
/Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába./**
Akkor azok még inkább elképedtek, és azt kérdezték egymás között: Akkor hát kicsoda üdvözülhet?
Jézus rájuk tekintett, és azt mondta: /Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges./**
Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
Jézus pedig így felelt: /Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,/**
/és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet./**
/Mert sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első./**
Útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe. Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodva és félve követték. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és kezdett nekik azokról a dolgokról beszélni, hogy mi minden fog majd vele történni:
/Íme, felmegyünk Jeruzsálembe/** – mondta –/, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,/**
/majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapon feltámad./**
Ekkor hozzálépett Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd azt, amire kérünk.
Ő pedig azt kérdezte: /Mit szeretnétek, hogy megtegyek?/**
Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben!
Jézus akkor így szólt hozzájuk: /Nem tudjátok, mit kértek. Vajon megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?/**
Azok pedig így feleltek: Megtehetjük. Jézus erre azt mondta nekik: /A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,/**
/de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett./**
Amikor meghallotta ezt a tíz tanítvány, megharagudtak Jakabra és Jánosra.
Jézus pedig magához szólítva őket azt mondta nekik: /Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak felettük, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk./**
/De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok,/**
/és aki közületek első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája./**
/Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért./**
Azután Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus tanítványaival és a nagy sokasággal elhagyta Jerikót, ott ült és koldult az út mellett Timeus fia, a vak Bartimeus,
aki amikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiabálni kezdett: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltotta: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Akkor Jézus megállt, és azt mondta: /Hívjátok ide!/** Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged!
Ő pedig felsőruháját ledobta, felugrott, és Jézushoz ment.
Jézus megkérdezte tőle: /Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? /A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!
Jézus ekkor így szólt: /Eredj el, a te hited megtartott téged./** És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton.
English
español
magyar