chapter 20
És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,
és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?
Ő pedig így válaszolt: /Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:/**
/János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?/**
Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.
Mire Jézus azt mondta nekik: /Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket./**
Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: /Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott./**
/És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el./**
/Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték./**
/Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták./**
/Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik./**
/De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!/**
/Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?/**
/Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja./** Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!
Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: /Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?/**
/Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik./**
A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.
Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.
Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:
szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:
/Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?/** Ők pedig azt felelték: A császáré.
Mire azt mondta nekik: /Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené./**
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:
Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,
úgyhogy a másik,
majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.
Végül meghalt az asszony is.
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik: /E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,/**
/de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,/**
/sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai./**
/Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta./**
/Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van./**
Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!
És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
Ő pedig azt mondta nekik: /Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?/**
/Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,/**
/míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”/**
/Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?/**
És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:
/Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,/**
/akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek./**
English
español
magyar