chapter 15
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.
Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak?
Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban?
Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”.
Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”
Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.
De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal,
és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké.
Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.
Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.
De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való.
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.
Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!
Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
English
español
magyar