22. fejezet
Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,
és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.
Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,
ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,
és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: /Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!/**
Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Ő pedig azt mondta nekik: /Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,/**
/és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”/**
/Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el./**
Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,
és azt mondta nekik: /Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt./**
/Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában./**
Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: /Vegyétek, és osszátok el magatok között,/**
/mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa./**
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: /Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre./**
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: /Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik./**
/De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon./**
/Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!/**
Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.
Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.
Ő pedig azt mondta nekik: /A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat./**
/Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál./**
/Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál./**
/Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,/**
/ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,/**
/hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét./**
/Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,/**
/de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!/**
Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!
Mire ő azt felelte: /Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem./**
És azt mondta nekik: /Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? /Azt felelték: Semmiben sem.
Majd ezt mondta nekik: /Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának./**
/Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik./**
Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: /Elég./**
Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.
Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: /Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!/**
Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
/Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!/**
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.
Azt mondta nekik: /Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!/**
Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
Jézus pedig azt mondta neki: /Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?/**
A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: /Eddig és ne tovább!/** És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: /Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal./**
/Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma./**
Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.
És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!
Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!
Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!
Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.
Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: /Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem./**
És kiment Péter, és keservesen sírt.
Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,
betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!
És más hasonló szidalommal illették.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,
majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: /Ha mondom nektek, nem hiszitek,/**
/és ha kérdezek, nem feleltek nekem./**
/De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján./**
Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: /Ti mondjátok, hogy én vagyok!/**
Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.
English
español
magyar